Gyakran mondogattuk Tamással, amikor Juli születésére készültünk, hogy a forgatókönyvet úgyis az élet írja, szükség esetén majd improvizálunk, főleg ami Bori felügyeletét illeti. Nos az élet ebben az estben tökéletes forgatókönyvet írt számunkra, amiért nem lehetünk elég hálásak az égieknek...
Szóval július 6.-a egy szép vasárnapi nap volt, anyukámékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Előtte szerdán voltam a szülésznőmnél vizsgálaton, akkor már 2-3 centire nyitva volt a méhszáj tudtuk, hogy bármikor megindulhat a szülés. Az előző napokon folyamatosan voltak fájásaim, de nem rendszereződtek. Aznap hajnali negyed négytől is voltak 15-20 percenként méhösszehúzódások, úgyhogy anyuékhoz teljes felszereléssel mentünk, Bori cuccát is beleértve. Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a kórházba egy amolyan "biztos ami biztos" vizsgálatra, bár titokban mindketten sejtettük, hogy "egyben" már nem jövünk haza... Így hát elköszöntünk Boritól, és mondtuk neki, lehet hogy Juli baba ki fog ma bújni Anya pocakjából. Jó érzés volt úgy elindulni, hogy őt a legjobb helyen tudhattuk...
A kórházban beigazolódott a sejtésünk, délután negyed 5-kor 5 cm-es méhszájjal felvettek minket a szülőszobára (előtte másfél órát sétálnunk kellett, hogy lássák, halad-e a folyamat). Este hét után jött be Bea, a választott szülésznőm, addigra már 4-5 perces fájásaim voltak. Időközben befutott Gabó barátnőm is, akinek nagyon hálás vagyok, amiért ismét velünk volt, a fotókért pedig külön köszönet!:-)
Bea fél nyolckor megrepesztette a burkot, innentől kezdve felgyorsultak az események. A fájások egyre erősebbek és sűrűbbek lettek. Szerencsém volt, mert mehettem az alternatív szülőszobába, vajúdtam sétálva, labdán ülve és kádban is, ez utóbbi különösen jó volt. Igazából a vajúdás utolsó fél órája volt nagyon kemény, és sokkolóan fájdalmas, szinte megváltás volt, amikor elkezdődött a kitolási szakasz. Ez utóbbi szerencsére jó rövid volt, szerintem kb. negyed óra lehetett, emlékeim szerint mindössze 6 fájás alatt megvolt a baba, amiben segített az is, hogy nem fekve, hanem szülősámlin ülve hoztam világra Julit.
2008. július 6-án este 21:33-kor megszületett Gulácsi Júlia, 2980 grammal és 53 centivel. Álomszülés volt, életre szóló élmény, köszönet mindenkinek aki velünk volt, akár ténylegesen, akár csak lélekben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése