Szimbolikus játék

Egy új és izgalmas fejezethez érkezett Bori fejlődése: elkezdte a szimbolikus játékot, vagyis hogy bizonyos tárgyakat a fantáziája segítségével teljesen máshogy használ, mint amire valójában valók. Íme néhány példa:

Lerak a földre egy rongyzsebkendőt, kijelenti, hogy az párna, ráfekszik, és úgy tesz, mintha aludna. A múltkor ugyanezt egy fa építőkockával játszotta el, de azt nem találta elég kényelmesnek...:-)

Egyik nap beállt a fal mellé, az ágya és a kispolc közé, maga elé vett egy élére állított díszpárnát, és azt játszotta, hogy a párna egy ajtó. Kinyitotta az "ajtót", beengedte a macit, aztán becsukta, és Anyának kint kellett maradnia...

És az eddigi gyöngyszem:

Ültem a számítógép előtt, egyszer csak megjelent Bori, kezében egy játék pohárral (olyan talpaspohár formájú, mintegy kehely), és 3 játék evőeszközzel. Beletette a pohárba az evőeszközöket, odaadta nekem, és azt mondta: "Hoztam neked virágot!" A következő pillanatban szétrakta előttem az evőeszközöket, megterített, és közölte: "Anya vacsorázik!" Majd ismét beletette azokat a pohárba, és ment Apához: "Viszek Apának is virágot!" Aztán visszakérte az apjától, és ragyogó arccal vonult vele fel-alá a lakásban: "Névnapos vagyok, van virágom!"

Teljesen készen voltunk tőle, nem gondoltuk, hogy ilyen pici gyerek ennyire komplex játékot játszik, ráadásul váltogatja a valós és az általa kitalált funkciót. És hogy ez a névnapos dolog honnan maradt meg a fejében...?