Juli és a Balaton

Juli teljesen a Balaton szerelmese lett. Imád pancsolni, alig lehet kirángatni a vízből. Didereg, lila a szája, de ezerrel vigyorog (mondhatni ráfagy az arcára a mosoly, de szó szerint :-)).

Ha fentről, a lakásból meglátja a Balatont, nem lehet visszatartani. Mutogat a vízre, majd rohan a bejárati ajtóhoz. Ha a kedves szülőnek nem lenne világos, mit szeretne, akkor hozza a kinti szandálját, és mutatja, hogy oda kell felvenni, a lábára. Vagy előhalássza a strandcuccból a karúszót, úgy tesz, mintha felfújná, aztán odahozza nekem, és nyújtja a kezét, hogy vegyük fel. És ha ez a buta szülő még mindig nem értené, hogy mit kellene csinálni, akkor ismét visszamegy az ajtóhoz, próbálja kinyitni. Aztán mutogat a felakasztott kulcsra, hogy az kell az ajtónyitáshoz, vegyük le, és induljunk már.

Tamás ma megszánta, és kezébe adta az egyik kulcsot. És láss csodát, a gyerek pontosan tudja, hova kell belerakni, és mit kell vele csinálni. Ágaskodott rendesen, hogy elérje a kulcslyukat, de persze kicsi még, nem sikerült neki. Megjegyzem, ez a mi szerencsénk, különben meg sem állna a Balatonig...