2009. július 19., vasárnap

Hamm-hamm, baba

Ültem a kanapén, Juli álldogált mellettem. A kanapén feküdt Sári baba (Bori egyik  játékbabája), volt ott egy játékpohár és egy játék villa is. Felültettem a babát, és megkérdeztem Julitól, anélkül, hogy bármit mutattam volna neki:

- Megeteted a babát? Hamm-hamm baba?

Erre Juli megfogta a poharat és a villát, belemártotta a villát a pohárba és a baba szájhoz vitte. Kicsit leesett az állam...

Juli és a Balaton

Juli teljesen a Balaton szerelmese lett. Imád pancsolni, alig lehet kirángatni a vízből. Didereg, lila a szája, de ezerrel vigyorog (mondhatni ráfagy az arcára a mosoly, de szó szerint :-)).

Ha fentről, a lakásból meglátja a Balatont, nem lehet visszatartani. Mutogat a vízre, majd rohan a bejárati ajtóhoz. Ha a kedves szülőnek nem lenne világos, mit szeretne, akkor hozza a kinti szandálját, és mutatja, hogy oda kell felvenni, a lábára. Vagy előhalássza a strandcuccból a karúszót, úgy tesz, mintha felfújná, aztán odahozza nekem, és nyújtja a kezét, hogy vegyük fel. És ha ez a buta szülő még mindig nem értené, hogy mit kellene csinálni, akkor ismét visszamegy az ajtóhoz, próbálja kinyitni. Aztán mutogat a felakasztott kulcsra, hogy az kell az ajtónyitáshoz, vegyük le, és induljunk már.

Tamás ma megszánta, és kezébe adta az egyik kulcsot. És láss csodát, a gyerek pontosan tudja, hova kell belerakni, és mit kell vele csinálni. Ágaskodott rendesen, hogy elérje a kulcslyukat, de persze kicsi még, nem sikerült neki. Megjegyzem, ez a mi szerencsénk, különben meg sem állna a Balatonig...

2009. július 18., szombat

Új gyerek, új kihívások

Soha ne hidd, hogy az új gyerek már nem okozhat meglepetést...
Szelesre fordult az idő, így a strandolás helyett felmentünk az Ikeába kicsit vásárolni - Bori ellesz majd a játszóházban.
(Amikor Bori meghallotta, hog lesz játszóház, rögtön elkezdett spekulálni:
Akkor ott lesznek gyerekek, biztosan. Meg a bölcsis gyerekek is lesznek... - úgy tűnik, már hiányoznak neki a társai :))
Amit mesélni akartam: Juli már napok (vasárnap) óta hasmenéstől szenved, így amikor az étteremben farkasétvággyal, jóízűen tömte a csirkés krumplipürés bébiételt, annak nagyon örültünk. Annak már kevésbé, hogy a két harmada után sugárban kihányta az egészet...

A második gyermekig kellett várnom annak megtapasztalására, hogy milyen, ha a gyerek az étterem közepén sugárban hány, majd a férfi mosdóban csutakolom le...
Petra pedig így tudta meg, hogy milyen talpraesett: megkért egy épp kéznél lévő hölgyet, hogy vigyázzon Borira, amíg nekem behozza a pótruhát és a pelenkázó felszerelést. És mivel senki nem járt a férfi mosdó környékén, ezért egy urat kellett az étteremben megkérnie, hogy hozza be nekünk a felszerelést.
Ismét bebizonyosodott, hogy ha gyerekekről van szó, minden felnőtt sokkal készségesebb, megértőbb és segítőkészebb, mintha felnőttekről lenne szó.

2009. július 13., hétfő

Első éjszaka a Balatonnál

Az első este a gyerekek nagyon elfáradtak, hamar elmentek aludni. Júlia 11 körül megébredt, és megijedt, hogy hol van.
Bementem hozzá, és felvettem. Aztan a következő párbeszéd hangzott el:
- Anya?
- A szomszéd szobában alszik.
- BöBö? - (Borbálát hívja így) Megmutattam neki, hogy ott alszik a másik ágyban. Erre Juli megnyugodott, és visszakéredzkedett az ágyába.

2009. június 6., szombat

Az első közös rosszalkodás

Reggeli után Bori elindult mosakodni. Tudni kell, hogy nálunk jelenleg a bidé gyerekmosdóként funkcionál, Bori nem meri egyedül kinyitni a csapot (egyszer kifröcskölt és nagyon megijedt), Julinak viszont nincsenek fenntartásai ezzel kapcsolatban. Juli persze ment Bori után, és ki is nyitotta a csapot.

Szóval Apa és Anya békésen reggeliznek, gyerekek a fürdőben, vízcsobogás és kacagás hallik. Persze sejtettük, hogy nem fogják szárazon megúszni, de úgy voltunk vele, hogy egy kis közös rosszalkodás biztosan jó hatással van a testvérkapcsolatra... :-) Aztán Bori (ekkor még pizsamában volt) egyszer csak kiszólt az ajtón: "Pörgősruhát akarok felvenni!", majd újra becsukta az ajtót. Na, gondoltam, gyanús vagy te gyerek, ha te ilyen sürgősen öltözni akarsz, akkor már rendesen vizes lehetsz...

Pár perc múlva a következő kiáltás hallatszott: "Anya, pisiltem!" Akkor úgy éreztük, itt az idő megnézni, mit művelnek ezek ott ketten... A következő kép fogadott: a bidé dugója  be volt nyomva (mert Juli imádja kiszedni és lenyalogatni, ami nem feltétlenül egészséges, ezért lenyomva tartjuk), így a bidé csurig volt vízzel. Juli a bidé mellet állt, a ruhája csurom víz, boldog kacajjal úsztatta az orrszívót, Bori pedig tök pucéron trónolt a bilin, miközben szintén vigyorogva pancsolt. A fürdőszoba - mondanom sem kell - úszott a vízben...

Így hát a kitörni készülő röhögést visszafojtva kipréseltünk magunkból egy szolid irgumburgumot, majd mosolyogva ruhacserét és egy gyors  felmosást eszközöltünk...

Juli-szótár

Már egész sok mindent mond Juli, az Apa - Anya már nagyon szép tisztán megy. Íme néhány Juli-szó: Va-va = kutya (felismeri élőben és képen is, sőt  akkor is, ha csak hallja az ugatást), Brrr = autó, nem, de, kér, Böbö = Bori, bár ezt ritkán mondja.

Pont 10 hónapos volt, amikor etetéskor egyszer csak közölte velem: "Nem. Elég. Inni" eljesen tisztán és érthetően mondta, és tényleg szomjas volt. Azt hogy "elég" azóta is mondja néha, alkalmanként az inni-t is, de néha inkább azt mondja, hogy "viz", ha szomjas.

Aztán két hét múlva a kádban állva: "Anya gyeje!", és közben mutatott a törölközőjére, hogy ki akar szállni.

Ma pedig ledobott egy darab kenyeret az etetőszékében ülve és közölte, hogy leesett, ami valahogy így hangzott: "deechett". Mindenesetre biztos, hogy tudatosan mondta, mert pár perc múlva ledobott egy játékot, és arra is mondta, hogy "deechett".

Sok mindent próbál utánunk mondani, és ha képeskönyvet nézegetünk, mutat a figurákra, s várja, hogy megnevezzem őket.  Nekem úgy tűnik, ez a kislány tényleg beszélni akar...

Ugróiskola

Tegnap ugróiskolát csináltunk Borival, habtapiból. Általában "könnyített verziót" játszunk, vagyis egy lábon ugrálás helyett (amit még nem tud) zárt lábbal ugrál ott, ahol egy négyzet van, és terpeszbe ugrik, ahol kettő. Most viszont kérte, hogy fogjam meg a kezét, és segítsek neki egy lábon ugrálni. Így is lett, végigugrált a kezemet fogva 2-3 -szor. Aztán egyszer csak azt láttam, hogy Juli (igen, a 11 hónapos kicsi) megfogja az egyik játékbaba kezét, és elkezdi ugráltatni a habtapin, mint én az előbb a nővérét. Alig hittem a szememnek, nem semmi a kiscsaj...